Újra elszaladt egy hét, és nagyot változott a kölyökcsapat. Először is a kis szemek kiváncsian bámulnak a világba, és egyre érdekesebb dolgokat fedeznek fel. Például egymást. Lehet egymásra mászni, ráülni, harapdálni, nyalogatni, mancsolni a többieket.

A harapdáláshoz fogacskák is kellenek, és bizony már érezni, hogy előbb felül, majd alul előbújnak a kis metszőfogak.  A rajzosaknál minden kis orr frissen boxolt fekete, a szőkéknél is egyre foltosabbak és pigmentesednek.

A járás már stabil, éppenhogy csak nem szaladnak, és nem könnyű őket felbillenteni. A kis farkak vidáman integetnek jókedvünkben, ami garantált, ha anya etet. Mivel mindenki nagyot nőtt (a legnagyobb 1,5 kg, mindenki 30-40 dkg-t gyarapodott egy hét alatt), egyre nehezebb egyszerre elférni szoptatásnál. És akkor bizony keményen megy a helykeresés, nem könnyen adják át a helyüket a másiknak. De amikor mindenki a helyén van, gyönyörűség hallgatni a nyeldeklést, szuszogást.

Kistényérból reggel és este kapnak tejpótlást, néhány nap alatt mindenki belejött.  Például a gazdi is :) Először egyenként, aztán kettesével, most már hármasával esznek, és ez marad is, amíg nem veszünk több tányérkát. Egy nagy doboztetőbe teszem őket, és most már egy törölközőt is teszek bele, így most már szinte soha sem lesznek maszatosak. Ehhez azért az is kellett, hogy ők se lépkedjenek bele, folyamatosabban egyenek és ne pottyantsák bele a fejüket a tányérba és ne is borítsák fel azt.

A héten még volt levegőztetés (nagy visongással az új hely miatt), aztán néhány nap szünet az eső miatt, de ma már újra ki tudtunk menni a szabadba.

A hangok amiket hallatnak egészen változatosak és kifejezőek. A kis makogás jelenthet  hívást, méltatlankodást, felhábotodást, de elégedettséget is. A visongás áltatlában anyának szól, és vagy az újtól való kis félelmet jelenti, vagy azt, hogy ehetnénk már, elég a takarításból, csüccsenj le. Persze ezt se győzi kivárni mindenki, van aki ügyesen, két lábra támaszkodva feléri a ciciket. Enyit arról, miért is állt két lábra az emberiség :)

És van persze, a határozott kis harcias ugatás. Ebben Aladin a legjelesebb. Leül, és kijelenti, hogy ő a legnagyobb. A nagyobbakat mondjuk ez annyira nem érdekli ... Alfonz méltóságteljesen nézelődik, Abos a legjobb evő, Argo kiváncsian szemléli a világot.

De ebben (a kiváncsi szemlélődésben) Árnika a legjelesebb, nem nagyon lehet kizökkenteni a nyugalmából, eltéríteni az akaratától. Ő a kis felfedezőnk, legelőször ő fog kimászni a dobozból, az biztos.

Arwen méltóságteljesen eszik, a képet csak az rontja le, hogy ő az, aki legtöbbször beleteszi a pracliját a tányérba. Alma is jó evő, és talán a legjobban ő fogadja az ember simagatását és kényeztetését, nagyon barátságos. Ametiszt és Áfonya nyugodt, kiegyensúlyozott, szépen komótosan, de megbízhatóan esznek.

És ki az aki legjobban szereti a tejpótlót? Hát igen, Zenta mama ugyancsak édes szájú, és él hal a finom édes tejért!

Most már mindenki igazi, dögönyözni és dédelgetni való kis kölyökkutya lett :D